Az 1954-ben megalakult Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) négyévnyi munkálkodás után tudta útjára indítani az első, nemzeti labdarúgó-válogatottak számára kiírt kupasorozatot. Az akkoriban még egyenes kieséses rendszerű tornára elég nehézkesen jött össze a 16 nevezés, de végül Európai Nemzetek Kupájaként mégiscsak sikeresen debütálhatott. 1968-tól vette föl mai nevét, és ekkor már 31 nemzet nevezett, ekkortól alkalmazzák a ma is ismert selejtezőcsoportos rendszert. Itt esett meg egyébként először és egyben utoljára a sorozatba most jelentkező NSZK válogatottjával, hogy nem került a fináléba. Négy esztendő múlva igazán hatásosan szépítettek, hiszen a Szovjetunió legyőzésével a Német Szövetségi Köztársaság csapata lett a döntő győztese, majd a következő alkalommal, 1976-ban szintén a döntőig jutottak, ahol azonban a 11-es-párbajban elvéreztek. Érdekesség, hogy ez a torna volt az egyetlen a kontinensviadalok történetében, ahol az elődöntők és a döntő minden találkozója hosszabbítás vagy büntetőrúgások után dőlt el. 1980-ban ketten is először dupláztak: rendezőként a taljánok, győztesként a nyugatnémetek. További újdonságként az UEFA először iktatta ki a rendezésből az egyenes kieséses szakaszt, és a selejtezők után immár nyolc válogatott utazhatott el Itáliába. 1984-ben tértek vissza nyolc év szünet után az elődöntők. 1992-ben két korábbi sikeres gárda is „nevet váltott”: az NSZK immár keleti oldalbordájával együtt vett részt a sorozatban, míg a Szovjetunió még ekként nevezett, de a nyolcas döntőben már Független Államok Közösségeként bukkant föl. A legutóbbi sorozatban Németország, eddig egyedüliként, harmadszor is diadalmaskodott – a szintén először alkalmazott aranygól jóvoltából. Ugyanekkor Kelet-Európa politikai színterének átalakulása miatt sohasem látott létszámú, 48-as mezőnnyel rajtolt a sorozat, amely a megemelt létszámú, immár 16-os döntőt hozta még magával újításként.
1960. Franciaország. Szovjetunió – Jugoszlávia 2:1 (0:1), h. u. (hosszabbítás után). G.: Metreveli (49.), Ponyegyelnyik (113.), ill. Galics (41.)
1964. Spanyolország. Spanyolország – Szovjetunió 2:1 (1:1) G.: Pereda (6.), Marcelino (83.), ill. Huszainov (8.)
1968. Olaszország. Olaszország – Jugoszlávia 1:1 (0:1) G.: Domenghini (80.), ill. Dzsajics (39.) Megismételt döntő: Olaszország – Jugoszlávia 2:0 (2:0) G.: Riva (11.), Anastasi (32.)
1972. Belgium. NSZK – Szovjetunió 3-0 (1-0) G.: G. Müller (27., 58.), Wimmer (52.)
1976. Jugoszlávia. Csehszlovákia – NSZK 2-2 (2-1) – tizenegyesekkel 5-3 G.: Svehlík (8.), Dobias (25.), ill. D. Müller (28.), Hölzenbein (89.) A 11-esek: Masny, Nehoda, Ondrus, Jurkemik, Panelka, ill. Bonhof, Flohe, Bongartz. U. Hoeness hibázott a 4. sorozatban.
1980. Olaszország. NSZK – Belgium 2-1 (1-0) G.: Hrubesch (10., 88.), ill. Vandereycken (72., 11-esből)
1984. Franciaország. Franciaország – Spanyolország 2-0 (0-0) G.: Platini (57.), Bellone (90.)
1988. NSZK. Hollandia – Szovjetunió 2-0 (1-0) G.: Gullit (33.), Van Basten (54.)
1992. Svédország. Dánia – Németország 2-0 (1-0) G.: J. Jensen (18.), Vilfort (78.)
1996. Anglia. Németország – Csehország 2-1 (0-0, 1-1), h. u., aranygóllal. G.: Bierhoff (73., 95.), ill. Berger (59., 11-esből).
2000. Belgium-Hollandia Franciaország - Olaszország 2-1 (0-0, 1-1), h. u., aranygóllal. G.: Delvecchio (55.p.), Wiltord (94.p.), Trezeguet (103.p.)
2004. Portugália. Portugália - Görögország 0-1 (0-0) G.: Kariszteasz (57.)