Make your own free website on Tripod.com

Men in Black - FC Sörkecskék 10-1 (5-1)

2004. március 2. Kedd 19:00, Hauszmann A. utca

Így látta: Z ügynök

Ezúttal összeszokottnak minősíthető gárdaként, csere nélkül kezdtük a mérkőzést (Gyula úr csak később futott be) a nem éppen márciusi időjárásban, szállingózó hópelyhek társaságában. Az ellenfél első mérkőzésén 8-3-as győzelmet aratott, ezért nehezebbnek ígérkeztek, mint előző ellenfeleink, így hát igyekeztünk komolyabban venni ezt a mérkőzésünket.

Ennek megfelelően fegyelmezett játékkal, jól kezdtük, és uraltuk a mezőnyt a várakozásunkat alulmúló erősségű ellenfél ellen. Jöttek is a helyzetek, nem is kellett sokat várni a gólra: az egyébként kivételesen védőposzton játszó Tibi jó kis összjáték után jobb külsővel bombázott úgy 7 méterről a léc alá (1-0).
A második gól sem sokat váratott magára: a hátul megjáratott labdát Zoli nyeste leheletfinoman a jobbösszekötő helyén előretörő Elszi elé, aki - ha már arra járt - bevágta (2-0).
A gólgyártás szerencsére nem állt le, könnyedén váltottuk gólokra a mezőfölényt (a rengeteg helyzet mellet), míg az ellenfél halovány ellentámadásai sorra elhaltak a védelmen, gyakorlatilag nem jelentettek a kapunkra komoly veszélyt. El is húztunk 4-0-ra (egy szögletből beívelt Elszi kapáslövéssel és egy Jaksi-féle távoli bombával), amikor is az ellenfél egyik labdaszerzése után Elszi és Laci nem értette meg egymást, így a bal oldalt kiugró támadó egy remekül eltalált lövéssel avathatta Krisztián kapuját is (4-1), szerezve csapatának váratlan (és mint végül kiderült, becsület-) gólt.
Ez semmit sem változtatott a játék képén, sőt, a félidő vége előtt Gyuszi gondoskodott egy újabb gólról, nem is akármilyenről: labdaszerzés után előreívelt labdát úgy vette át, hogy kötényt adott a rá vigyázó védőnek, majd a kapujából kifutó kapus mellett klasszis mozdulattal, jobb külsővel, ütemtelenül a hosszú alsó sarokba lőtt (5-1).

A második félidőt ott folytattuk, ahol befejeztük az előzőt. Megint volt rengeteg helyzet, amiket helyenként türelmesen kijátszottunk - ezek végén többnyire gól is született -, viszont gyakran elhamarkodott lövéssel fejeztünk be. Ismét termeltünk 5 gólt, melyek közül négyet Jaksi, és csak egyet "engedett át" Elszinek. (10-1)
A végére sokan szerettek volna még feliratkozni a góllövők közé, emiatt a félidő végére érthetetlen rohanásba kezdtünk, melyből leginkább csak az ellenfél profitált, mert legalább így össze tudtak hozni az eladott labdák és elől ragadó védők miatt néhány helyzetet, igaz gólt nem. Sajnos mindez némi vitát is kiváltott a csapatban; elsősorban a türelmes támadás-szervezést és az összjátékot kérték számon Jaksin és Gyuszin. Végül megnyugodtak a kedélyek, és lefújáskor olyan eredménynek örülhettünk, mely reálisan mutatta a két csapat közötti osztálykülönbséget.

Végre egy olyan meccset játszottunk, ahol az elsőtől az utolsó percig nem férhetett kétség ahhoz, hogy ki a jobb, és hogy ki viszi haza a 3 pontot. A csapat jól és élvezettel játszott. Persze megint voltak kihagyott helyzetek (egész nagyok is), nem is kevés, és ennek, valamint annak, hogy az ellenfél nem omlott össze, hanem végig becsülettel küzdött (az egyébként sportszerű) mérkőzésen, volt köszönhető, hogy nem döntöttük meg a klubrekordot, azaz a 14 rúgott gólt.

Bezár