Make your own free website on Tripod.com

Men in Black - Terror FC 3:4 (1:0)

2004. március 11. Csütörtök 19:00, Bogdánfy

Így látta: Z ügynök

Kivételesen az évszaknak megfelelő (van még manapság ilyen egyáltalán?), immár tavasziasnak nevezhető időben került sor soron következő mérkőzésünkre, amire az előzőhöz hasonlóan egy cserével állhattunk ki, csak most Gyuszit András helyettesítette. Ellenfelünk az a Terror FC volt, amelyik a csoportban szereplő csapatok közül egyedüliként felsőbb osztályból érkezett (azaz esett ki).

A mérkőzést magabiztosan kezdtük, az első félidőben végig mezőfölényben játszottunk, ennek ellenére mégis soványka, csak egy gólos előnyre tettünk szert Jaksi jóvoltából (0-1). Míg az ellenfél mindösszesen csak egy valamirevaló helyzetet jegyezhetett, addig mi sorra alakítottuk ki és puskáztuk el a nagyobbnál nagyobb helyzeteket.
Legközelebb akkor voltunk még a gólhoz, mikor Jaksi lőtt zúgó kapufát: egy bal oldali szögletből erősen-laposan betett labdára érkezett és a rövid kapufát találta telibe. Az ilyen és az ehhez hasonló balszerencsés momentumok ellenére nem érződött, hogy gond lehet a mérkőzésen, legfeljebb amiatt bosszankodtunk, hogy már rég vezethetnénk és az előző meccshez hasonló gólparádét rendezhetnénk.

A második félidőt egy egészen emlékezetes góllal kezdtük: rögtön az első percekben történt, hogy az ellenfél térfelének közepének a jobb szélén Jaksi szövögette a támadásunkat, magára vonva ezzel két védőt figyelmét is, majd ügyesen váltott oldalt, ahol Tibi várta a labdát, amit aztán egy állítás után klasszis mozdulattal 12 m-ről a hosszú pipába csavart védhetetlenül (0-2).
Az előnyünk ezzel eggyel nőtt, kezdett megnyugtatóvá válni, ám sajnos az ordító helyzetek továbbra sem kerültek kihasználásra. A játék képén az változtatott, hogy félidő közepére az ellenfél lélektanilag fontos gólt szerzett: az egyik támadó Lacival szemben cselezgetett a bal oldalról középre, majd Lacit becsapva egy lövő csellel lövő helyzetbe került, és ki is lőtte a tehetetlen Krisztián kapujának a jobb alsó sarkát (2-1).
Ezzel nemcsak az előnyünk olvadd ismét a minimálisra, de az ellenfél szinte feltámadt attól a lehetőségtől, hogy még megnyerheti a mérkőzést. Még mi tovább erőlködtünk a gólszerzéssel, addig ők egy kontra végén újra eredményesek voltak (2-2).
Ettől még inkább vérszemet kaptak, erős rohamokba kezdtek, és rövid időre beszorítottak minket a kapunk elé, valahogy úgy, mint mi őket az első félidő jó részében. A kapunk előtt jó pár parázs szituáció alakult ki, azonban mégis mi jöttünk ki jól ezekből. Olyannyira, hogy az egyik ilyen helyzetből kontrát indíthattunk: sikerült kiugratni Jaksit, aki egyedül találhatta magát szemben a kimozduló kapussal, el is pöckölte mellette a bogyót - egyenest a hálóba (3-2).
Ezzel ismét nálunk volt az előny, és okosan, türelmesen kellett volna játszanunk, de talán azt hittük - hozzáteszem, hogy a helyzetek aránya és a mérkőzés több mint egy félideig tartó mezőfölényünk alapján jogosan -, hogy most már nem lehet gond. Támadtunk tovább, és ismét csak helyzetekig és kapufákig jutottunk, pedig végleg eldönthettük volna a meccset, ha egy-két ilyet értékesítünk.
Sajnos, nem ez történt, hanem az ellenfél egyenlített: egy újabb figyelmetlenség a védelem jobb oldalán és rövid passzos összjáték után egy támadó törhetett be a hatosunkra pár méterre az alapvonaltól, és az "lecsücsülő" Krisztián feje fölött éles szögből a léc alá bombázott (3-3).
Az újabb egyenlítés már igencsak a mérkőzés vége felé érkezett, emiatt igencsak ideges hangulat lett úrrá a csapatunkon, (érthetően, hiszen nem kellett volna a szoros végjáték vagy akár pontvesztés veszélye miatt aggódni, ha korábban jobban használjuk ki azt a rengeteg helyzetet, amink volt), ezzel szemben az ellenfélben ez újabb energiákat mozgósított, így a mérkőzés végére kiegyenlítődtek az erőviszonyok.
Sajnos mi eléggé fejetlenül mentünk előre, mindenki az addig tehetetlen csatárok helyett akart gólt lőni, ami igen veszélyes kitámadásban jelentkezett. A meccslabda azonban így is a kezünkben volt. Egyik támadásunknál ugyanis András becselezte magát a hatoson belülre és a rövid sarkot vette célba, de a labda mindkét kapufát érintve kifelé pattant. Hihetetlen balszerencse!
Fortuna istenasszony ezúttal, úgy látszik, az ellenfelet favorizálta. A jobb oldalon indítottak támadást egy hátulról érkező passzal a felezővonalat átlépő támadónak, akit Zoli megpróbált megelőzni, ami sikerült is, ám a labda pechére átpattant rajta (ha nem megpróbálja megszerezni, csak kirúgni taccsra, akkor nem lett volna gond), így a támadó üresen mehetett a kapu felé. A túl oldalról érkező Laci megpróbált keresztezni, de egy csellel becsapták, és a csatár, akit Zoli hiába próbált utolérni és szerelni, higgadtan a lábbal menteni igyekvő Krisztián mellett a kapuba gurított (3-4).
Már csak 1-2 perc volt hátra, de a mérkőzés morálisan már eldőlt: csapatunk teljesen összezuhant, az ellenfél meg magabiztossá vált. Az utolsó percben még Zoli javíthatta volna előbbi hibáját: középen tört előre, egy kötényt adva a rá kiváltó védőre lövő helyzetbe hozta magát, 9 méterről a jobb felső sarokba leadott lövését azonban a kapus bravúrral szögletre mentette, így elmaradt az egyenlítés.

Ezen a meccset magunkat vertük meg, hiszen ha csak minden ötödik ziccerünket (melyekben főleg az első félidőben "dúskálhattunk") értékesítjük, már sima győzelmet arathattunk volna. Ezzel együtt szerencsénk sem volt, hiszen 5 kapufánk is volt emellett, melyek közül ha egy is befele pattan, továbbra is veretlenek maradunk, de a meccs összképét tekintve egy esetleges döntetlen is vereséggel ért volna fel (bár a végelszámolásnál kétségkívül jobban jött volna).
A "ha"-s mondatoknak azonban nincs értelme a sportban. Ezzel a vereséggel az a helyzet állt elő, hogy továbbjutásunk már a harmadik meccsen veszélybe került, ugyanis a bajnokságban az egymás elleni eredmény számít, így ellenfelünk nemcsak lépéselőnybe került velünk szemben, de egy esetleges pontegyenlőség esetén is előttünk végez. Mindez azt jelenti, hogy innentől kezdve a sorsunk más kezében van, a célul kitűzött csoportelsőséghez az sem lehet elég, ha a többi mérkőzést győzelemmel hozzuk. Így most már nincs lehetőség botlásra, mert a feljutásunk úszhat el rajta.

Bezár