Make your own free website on Tripod.com

Men in Black - 33P 2-1 (0-0)

2004. április 1. Csütörtök 18:00, Bogdánfy út

Így látta: Z ügynök

Szerencsésnek mondhattunk magunkat, ugyanis a "szokatlanul korai" kezdésnek, valamint a nyári időszámításnak köszönhetően langy melegben, még természetes megvilágítás mellett játszottuk az idény 5. mérkőzését - a bajnokság nevében szereplő villanyfény ugyanis az előző este még hiányzott egy áramszünetnek köszönhetően. A kezdő csapat több kuriózumot is tartogatott: egyrészről Krisztián ezúttal a mezőnyben csillogtathatta tudását, másrészről a nagy visszatérőt, a védelem oszlopos tagját, Szabit ünnepeltük 2 év után ismét a pályán.

Az első félidő nem hozott valami eget rengetően jó játékot, ami azt illeti, inkább küzdelmesnek (mely nélkülözte a durvaságot - vér is csak azért folyt a pályán, mert Zolit, aki felugrott fejelni, orrba rúgták, és e szervéből eleredt) volt nevezhető. A csapat nem tudott mit kezdeni az ellenfél letámadásával (szokatlan módon gyakran hoztak zavarba minket ezzel), de az ellenfél sem az általunk gyorsan elvesztett labdákkal: Lőrincnek aránylag kevésszer volt komoly dolga, két esetben azonban bravúrral kellett védenie, és csak egy kapufáig jutottak. Az egyik esetben a hatoson belülre magát becselező támadó elől vetődve lábbal mentett, majd egy távoli lövést, melyet a jobb oldalról eresztettek meg a hosszú sarok felé, tolt szögletre.
A védősornak sajnos nem sokszor sikerült a kirúgások után támadást építeni, a kidobott labdákkal pedig Krisztián és Tibi nem tudott sokat kezdeni. Valahogy nem éreztük a játékot. Ennek ellenére nem játszottunk alárendelt szerepet, hiszen ha a mezőnyben nem is, de a helyzetek számában és veszélyességében így is fölényben voltunk: voltak veszélyes lövéseink (Gabesz, Tibi, Zoli), lőttünk kapufákat (Gabesz, Zoli) és hagytunk ki 100%-os ziccert. Utóbbira példa, mikor Gabesz átadásával Tibi találta meg a hatoson belül árválkodva, aki nyugodttan átvette és - tőle szokatlanul - egy bátortalan gurítással akarta bevenni a kaput, de a hosszúról visszaérő kapus hárított. Az ezúttal is sok kihagyott helyzetnek, valamint Lőrinc remekléseinek köszönhetően fordulhatott elő az, ami a csapat eddigi története során még egyszer sem: gól nélküli félidővel fordulhattunk.

Kisebb szünet után a második félidőben a csapat magasabb fokozatra kapcsolt és magához ragadta a kezdeményezést, sorra alakítottuk ki ismét a veszélyes helyzeteket, de immár a mezőnyfölény is mellettünk volt. A védelem - elsősorban Szabi áldásos tevékenységének köszönhetően - sorra szerezte a labdákat, és hatékonyabban dobta azokat támadásba. Az egyik ilyen látványos akció volt, mikor rövid passzos összjáték után Zoli küldte el a védőjét egy csellel kb. 10 m-re a kaputól, majd a rövid felső sarkot vette célba, csavarását azonban a kapus üggyel-bajjal, de hárította (a labdát a kapufára tolta, mely ezután a válla és kapufa közt pattogott). Másik esetben Gabesz ugratta ki pazar labdával a jobb oldalon előretörő Zolit, aki passz helyett átvette azt, így már nem hozhatta helyzetbe a túloldalt felfutó Tibit, helyette gyatrán pöckölt a rárontó kapus mellett az oldalhálóba.
A sok kihagyott helyzet ezúttal is megbosszulta magát, az ellenfél egyik támadásából vitatható gólt szerzett. Egy indítás megpattant egyik védőnkön, mely így a támadó mögé érkezett volna, aki azonban a könyökével tette a labdát maga elé - a nyilvánvaló szabálytalanságot Zoli jelezte is és meg is állt, amivel a csatár mit sem törődött, és a hatoson belülre érve kilőtte a hosszú sarkot (0-1).
Ez a szituáció kissé felpaprikázta a hangulatot, heves vita alakult ki a gól szabályosságát illetően, de végül csapatunk engedett. Sajnos a vita csapaton belül folytatódott, de szerencsére nem sokáig, és újra a játéra koncentráltunk. Ennek meg is lett az eredménye, mert végre véget vetettünk a góliszonynak, amiben szenvedtünk, és egyenlítettünk (1-1).
A mérkőzés hajrájában helyenként tetszetősen is játszva sorra alakítottunk ki helyzeteket, ismét szereztünk több kapufát is, majd 2 és fél perccel a vége előtt Zoli a védőt megelőzve szerezte meg a labdát, egyből indítva a kiugró Tibit, aki a jobb összekötő helyéről, 6 m-ről a hosszú sarokba bombázott (1-2), ezzel megszerezve a megérdemelt győzelmet csapatunknak.

Igazán gólszegény mérkőzésről, hátrányból fordítva, a morális gödörből felállva hoztuk el a 3 pontot, és az ebben nagy részt vállalt Szabi és Lőrinc teljesítménye külön dicséretet érdemel.

Bezár