Make your own free website on Tripod.com

Men in Black - Vákuum-FC 3:0 (0:0)

2004 április 15. Csütörtök 19:00, Bogdánfy út

Így látta: Z ügynök

Kellemes, igazi foci-időben kezdődött ez a mérkőzés, melyen ismét nem kellett tartanunk attól, hogy összeveszünk azon, hogy ki kezdjen (t.i. megint nem voltunk csak féltucatnyian).

A meccs elején a védelem nem működött túl olajozottan (Marci eleinte nem igazán találta helyét, de többiek sem jeleskedtek), így az ellenfélnek volt az első helyzete - egy nem túl veszélyes fölé szálló lövés -, a mezőfölény így is nálunk volt, csak hátul kellett kicsit jobban izgulni a kelleténél, bár Krisztiánnak nem akadtak igazán komoly gondjai.
A támadás-szervezés sem volt az igazi, ennek ellenére nem kellett sokat várni az első 100%-os ziccerünkre: jobboldali támadás végén centereztünk be Elszihez, aki testtel maga elé tette a labdát - ezzel le is fordult védőjéről -, majd 5 méterről a bal felső sarok mellé-fölé lőtt.
Volt nagy helyzet a túloldalon is: egy kontra során Laci kapott kötényt a védelem bal oldalán, a csatár üresen törhetett kapura, de nem váltotta gólra az alkalmat. Ellenfelünk ezután inkább a védekezésre koncentrált, erős védőfalat vont a kapuja köré és fegyelmezetten visszaállt, ha elvesztették a labdát, megnehezítve ezzel a csatárok dolgát, megakadályozva a gólzápor megindulását.
Ebben segítségükre volt a csatárok pontatlanságán túl a lelkes védekezésük, valamint a Fortuna istenasszonnyal sem voltak éppen rossz viszonyban. Előbb Laci távolról (kb. 12 méterről) megeresztett lapos lövésébe lépett bele egy védő - lábfejéről centikkel a kapu mellé pörgött a labda -; majd Jaksi kapott labdát egy jobb oldali bedobásból háttal a kapunak, kicsit birkózott a védőjével, majd fordulásból tüzelt, 8 méterről leadott bombája azonban a bal kapufa közepénél csattant. Volt olyan eset is, amikor nem a szerencse, hanem a koncentráció hiányzott: pl. egy bal oldali szöglet után Elszi robbant be a labdára, azonban - igaz, nyakán a védőjével - 3 méterről a hosszú oldal mellé pörgetett, vagy mikor Jaksi húzott el egy csellel a bal oldalon, a középre adás helyett (ott Elszi érkezett) a lövést választotta, bal lábas, lapos lövése a kapusról a rövid kapufára pattant, onnan pont középre Elszi elé, aki eléggé meglepődhetett, mert fölé-mellé belsőzte a lasztit ahelyett, hogy a tátongó kapuba passzolta volna. Ennek köszönhetően a mérkőzés félidejéig nem esett gól, pedig megint simán vezethettünk volna már.

Sajnos a kialakult koreográfia a második félidőre sem sokat változott: a ziccerek sorra kimaradtak, az eredmény mit sem változott. Úgy tűnt, Elszi ma nem hajlandó üres kapuba gólt lőni (talán, mert az túl egyszerű feladat lenne?): Jaksi a bal oldalon tört be a hatosra, ám kivételesen önzetlenül Elszi elé tálalt, aki a léc fölé lőtt az őrzője nélkül tátongó háló helyett. Aztán ott volt Laci újabb távoli lövése a jobb oldalról a hosszú oldal felé, ami ugyan elkerülte volna a kaput, de az elvetődő kapuson kívül a hosszún érkező Zoli is szeretett volna belepiszkálni, és az ő nyújtózkodása járt (fél)sikerrel: a labda szerencsétlenül pattanva sem a kaput, sem pedig a másik oldalt érkező Marci t nem tartotta szimpatikusnak, inkább kigurult az alapvonalon. Jaksinak volt még óriási helyzete: egy jó összjáték után kapta középen a labdát, amivel (passz helyett) a rá rontó kapust szerette volna "felbőrözni", de az mindkét lábát érintve kipattant.
Egyre kétségbeesettebbé váltunk, hiszen a mérkőzés vége egyre csak közeledett, és a sok eltékozolt lehetőség mellett fejünk felett lebegett Damoklész kardja, mely bármikor lesújthatott ránk egy váratlanul, ám (futball-)törvényszerűen érkező ellenfél által talált gól formájában. Ennek réme bizony felvillant egy kontránál: az ellenfél csatára jobboldalon tört előre, áthámozta magát Marcin, majd egy-az-egyben vezethette rá Krisztiánra a labdát, akit miután az kivetődött, ki akart cselezni, szerencsére elbénázta, labdája ugyanis a visszaérkező Zoli biztosításával elgurult a rövid oldali kapufa mellett.
És lám, mégis van igazság: 45 perc góltalanság után végre mi szereztünk vezetést! A hátul járattuk a labdát, mely éppen Zolinál, a saját térfelünk közepén járt éppen, amikor lehetőség adódott az indításra: Elszi vált le saját csapattársai számára is észrevétlenül a védőjéről, szerencsére nem teljesen, mert Zoli kiszúrta és hosszan indította a bal szélre kihúzódó Elszit, aki így üresen találta magát a hatos vonalán a labdával a birtokában, és - talán, mert most volt kapus is - bevette a kapu hosszú oldalát. (0-1)
Az ellenfél nem tehetett sokat, ki kellett támadnia, nekünk meg csak stabilan védekezni, és a kontrákból megpróbálni növelni az előnyt. Szerencsére ez sikerült is: Zoli előzte meg a támadót az egyik kísérletüknél, indította Palit, aki 6 méterről -miután az "átkot" Elszi már megtörte - könnyedén szerzett gólt a hosszú sarokba juttatva a labdát. (0-2)
Az újabb gól megrogyasztotta ugyan az ellenfelet, de nem tehettek mást, mint tovább erőlködni. Ez újra megteremtette a lehetőséget az utolsó percben, amivel ismét élni tudtunk: labdát szereztünk, melyet gyorsan tettünk lábról lábra, a végállomás ismét Pali volt, aki a hatoson belül vehette át a labdát, sőt, még arra is volt ideje és lélekjelenléte, hogy megvárja, üresen tud-e érkezni társ a túl oldalon, végül könnyedén lőtt a rövid oldalra, végképp eldöntve a meccset. (0-3)

Lám, milyen fontos az első gól! Nem csak számszerű, de lélektani előnyt is ad, arról nem is beszélve, hogy minket is meggyőz arról, amit tudatalattink a sokadik kihagyott helyzet után talán el sem hisz, hogy nem is olyan nehéz gólt rúgni. A mérkőzés folyamán hiába törtük fel az ellenfél védelmét, a kaput - hiába találtuk gyakran üresen - csak nem sikerült bevenni, mely csaknem megbosszulta magát. Szerencsére nem kellett kipróbálnunk, hogy ezúttal is fel tud-e csapatunk állni hátrányból, mert végül "elátkozott" Elszi betalált, és a nagy visszatérő, Pali bebiztosította a győzelmet. Ha előbb sikerül gólt szerezni, valószínűleg nagyobb arányban sikerül győzni, azonban így sem lehetünk elégedetlenek az eredménnyel (a célnak végül is megfelel).

Bezár